kegyetlenség

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

kegyetlen (cruel) +‎ -ség (noun-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkɛɟɛtlɛnʃeːɡ]
  • Hyphenation: ke‧gyet‧len‧ség

Noun

[edit]

kegyetlenség (plural kegyetlenségek)

  1. cruelty

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kegyetlenség kegyetlenségek
accusative kegyetlenséget kegyetlenségeket
dative kegyetlenségnek kegyetlenségeknek
instrumental kegyetlenséggel kegyetlenségekkel
causal-final kegyetlenségért kegyetlenségekért
translative kegyetlenséggé kegyetlenségekké
terminative kegyetlenségig kegyetlenségekig
essive-formal kegyetlenségként kegyetlenségekként
essive-modal
inessive kegyetlenségben kegyetlenségekben
superessive kegyetlenségen kegyetlenségeken
adessive kegyetlenségnél kegyetlenségeknél
illative kegyetlenségbe kegyetlenségekbe
sublative kegyetlenségre kegyetlenségekre
allative kegyetlenséghez kegyetlenségekhez
elative kegyetlenségből kegyetlenségekből
delative kegyetlenségről kegyetlenségekről
ablative kegyetlenségtől kegyetlenségektől
non-attributive
possessive - singular
kegyetlenségé kegyetlenségeké
non-attributive
possessive - plural
kegyetlenségéi kegyetlenségekéi
Possessive forms of kegyetlenség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kegyetlenségem kegyetlenségeim
2nd person sing. kegyetlenséged kegyetlenségeid
3rd person sing. kegyetlensége kegyetlenségei
1st person plural kegyetlenségünk kegyetlenségeink
2nd person plural kegyetlenségetek kegyetlenségeitek
3rd person plural kegyetlenségük kegyetlenségeik

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]