kihalt

Hungarian

Etymology

kihal +‎ -t

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkiɦɒlt]
• Hyphenation: ki‧halt
• Rhymes: -ɒlt

Verb

kihalt

1. third-person singular indicative past indefinite of kihal

Participle

kihalt

1. past participle of kihal:
   1. extinct (no longer in existence; having died out)

Adjective

kihalt (comparative kihaltabb, superlative legkihaltabb)

1. (of a place) deserted, desolate

   Az utca kihalt. ― The street is deserted.

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kihalt	kihaltak
accusative	kihaltat	kihaltakat
dative	kihaltnak	kihaltaknak
instrumental	kihalttal	kihaltakkal
causal-final	kihaltért	kihaltakért
translative	kihalttá	kihaltakká
terminative	kihaltig	kihaltakig
essive-formal	kihaltként	kihaltakként
essive-modal	—	—
inessive	kihaltban	kihaltakban
superessive	kihalton	kihaltakon
adessive	kihaltnál	kihaltaknál
illative	kihaltba	kihaltakba
sublative	kihaltra	kihaltakra
allative	kihalthoz	kihaltakhoz
elative	kihaltból	kihaltakból
delative	kihaltról	kihaltakról
ablative	kihalttól	kihaltaktól
non-attributive possessive - singular	kihalté	kihaltaké
non-attributive possessive - plural	kihaltéi	kihaltakéi

Further reading

• kihalt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN