kimondhatatlan

Hungarian

Etymology

kimond +‎ -hatatlan

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkimonthɒtɒtlɒn]
• Hyphenation: ki‧mond‧ha‧tat‧lan

Adjective

kimondhatatlan (comparative kimondhatatlanabb, superlative legkimondhatatlanabb)

1. unutterable

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kimondhatatlan	kimondhatatlanok
accusative	kimondhatatlant	kimondhatatlanokat
dative	kimondhatatlannak	kimondhatatlanoknak
instrumental	kimondhatatlannal	kimondhatatlanokkal
causal-final	kimondhatatlanért	kimondhatatlanokért
translative	kimondhatatlanná	kimondhatatlanokká
terminative	kimondhatatlanig	kimondhatatlanokig
essive-formal	kimondhatatlanként	kimondhatatlanokként
essive-modal	kimondhatatlanul	—
inessive	kimondhatatlanban	kimondhatatlanokban
superessive	kimondhatatlanon	kimondhatatlanokon
adessive	kimondhatatlannál	kimondhatatlanoknál
illative	kimondhatatlanba	kimondhatatlanokba
sublative	kimondhatatlanra	kimondhatatlanokra
allative	kimondhatatlanhoz	kimondhatatlanokhoz
elative	kimondhatatlanból	kimondhatatlanokból
delative	kimondhatatlanról	kimondhatatlanokról
ablative	kimondhatatlantól	kimondhatatlanoktól
non-attributive possessive - singular	kimondhatatlané	kimondhatatlanoké
non-attributive possessive - plural	kimondhatatlanéi	kimondhatatlanokéi

Derived terms

• kimondhatatlanság
• kimondhatatlanul

 

Further reading

• kimondhatatlan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN