műveltség

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

művelt +‎ -ség

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈmyːvɛlt͡ʃeːɡ]
  • Hyphenation: mű‧velt‧ség

Noun

[edit]

műveltség (plural műveltségek)

  1. (of a person) education
  2. (of a people) civilization

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative műveltség műveltségek
accusative műveltséget műveltségeket
dative műveltségnek műveltségeknek
instrumental műveltséggel műveltségekkel
causal-final műveltségért műveltségekért
translative műveltséggé műveltségekké
terminative műveltségig műveltségekig
essive-formal műveltségként műveltségekként
essive-modal
inessive műveltségben műveltségekben
superessive műveltségen műveltségeken
adessive műveltségnél műveltségeknél
illative műveltségbe műveltségekbe
sublative műveltségre műveltségekre
allative műveltséghez műveltségekhez
elative műveltségből műveltségekből
delative műveltségről műveltségekről
ablative műveltségtől műveltségektől
non-attributive
possessive - singular
műveltségé műveltségeké
non-attributive
possessive - plural
műveltségéi műveltségekéi
Possessive forms of műveltség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. műveltségem műveltségeim
2nd person sing. műveltséged műveltségeid
3rd person sing. műveltsége műveltségei
1st person plural műveltségünk műveltségeink
2nd person plural műveltségetek műveltségeitek
3rd person plural műveltségük műveltségeik

Derived terms

[edit]
Compound words

Further reading

[edit]