megállás

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

megáll +‎ -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈmɛɡaːlːaːʃ]
  • Hyphenation: meg‧ál‧lás
  • Rhymes: -aːʃ

Noun

[edit]

megállás (plural megállások)

  1. stop, break, halt
  2. (transport) stopping
    Antonym: továbbhajtás
    Coordinate terms: várakozás, parkolás

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative megállás megállások
accusative megállást megállásokat
dative megállásnak megállásoknak
instrumental megállással megállásokkal
causal-final megállásért megállásokért
translative megállássá megállásokká
terminative megállásig megállásokig
essive-formal megállásként megállásokként
essive-modal
inessive megállásban megállásokban
superessive megálláson megállásokon
adessive megállásnál megállásoknál
illative megállásba megállásokba
sublative megállásra megállásokra
allative megálláshoz megállásokhoz
elative megállásból megállásokból
delative megállásról megállásokról
ablative megállástól megállásoktól
non-attributive
possessive - singular
megállásé megállásoké
non-attributive
possessive - plural
megálláséi megállásokéi
Possessive forms of megállás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. megállásom megállásaim
2nd person sing. megállásod megállásaid
3rd person sing. megállása megállásai
1st person plural megállásunk megállásaink
2nd person plural megállásotok megállásaitok
3rd person plural megállásuk megállásaik

Derived terms

[edit]
Compound words

Further reading

[edit]