oszthatatlan

Hungarian

Etymology

oszt +‎ -hatatlan

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈosthɒtɒtlɒn]
• Hyphenation: oszt‧ha‧tat‧lan

Adjective

oszthatatlan (comparative oszthatatlanabb, superlative legoszthatatlanabb)

1. indivisible

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	oszthatatlan	oszthatatlanok
accusative	oszthatatlant	oszthatatlanokat
dative	oszthatatlannak	oszthatatlanoknak
instrumental	oszthatatlannal	oszthatatlanokkal
causal-final	oszthatatlanért	oszthatatlanokért
translative	oszthatatlanná	oszthatatlanokká
terminative	oszthatatlanig	oszthatatlanokig
essive-formal	oszthatatlanként	oszthatatlanokként
essive-modal	oszthatatlanul	—
inessive	oszthatatlanban	oszthatatlanokban
superessive	oszthatatlanon	oszthatatlanokon
adessive	oszthatatlannál	oszthatatlanoknál
illative	oszthatatlanba	oszthatatlanokba
sublative	oszthatatlanra	oszthatatlanokra
allative	oszthatatlanhoz	oszthatatlanokhoz
elative	oszthatatlanból	oszthatatlanokból
delative	oszthatatlanról	oszthatatlanokról
ablative	oszthatatlantól	oszthatatlanoktól
non-attributive possessive - singular	oszthatatlané	oszthatatlanoké
non-attributive possessive - plural	oszthatatlanéi	oszthatatlanokéi

Further reading

• oszthatatlan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN