szükségszerűség

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

szükségszerű +‎ -ség

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsykʃeːksɛryːʃeːɡ]
  • Hyphenation: szük‧ség‧sze‧rű‧ség
  • Rhymes: -eːɡ

Noun

[edit]

szükségszerűség (plural szükségszerűségek)

  1. necessity

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szükségszerűség szükségszerűségek
accusative szükségszerűséget szükségszerűségeket
dative szükségszerűségnek szükségszerűségeknek
instrumental szükségszerűséggel szükségszerűségekkel
causal-final szükségszerűségért szükségszerűségekért
translative szükségszerűséggé szükségszerűségekké
terminative szükségszerűségig szükségszerűségekig
essive-formal szükségszerűségként szükségszerűségekként
essive-modal
inessive szükségszerűségben szükségszerűségekben
superessive szükségszerűségen szükségszerűségeken
adessive szükségszerűségnél szükségszerűségeknél
illative szükségszerűségbe szükségszerűségekbe
sublative szükségszerűségre szükségszerűségekre
allative szükségszerűséghez szükségszerűségekhez
elative szükségszerűségből szükségszerűségekből
delative szükségszerűségről szükségszerűségekről
ablative szükségszerűségtől szükségszerűségektől
non-attributive
possessive - singular
szükségszerűségé szükségszerűségeké
non-attributive
possessive - plural
szükségszerűségéi szükségszerűségekéi
Possessive forms of szükségszerűség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szükségszerűségem szükségszerűségeim
2nd person sing. szükségszerűséged szükségszerűségeid
3rd person sing. szükségszerűsége szükségszerűségei
1st person plural szükségszerűségünk szükségszerűségeink
2nd person plural szükségszerűségetek szükségszerűségeitek
3rd person plural szükségszerűségük szükségszerűségeik

Further reading

[edit]