szüntelen
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
Pronunciation[edit]
Adjective[edit]
szüntelen (comparative szüntelenebb, superlative legszüntelenebb)
Declension[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szüntelen | szüntelenek |
accusative | szüntelent | szünteleneket |
dative | szüntelennek | szünteleneknek |
instrumental | szüntelennel | szüntelenekkel |
causal-final | szüntelenért | szüntelenekért |
translative | szüntelenné | szüntelenekké |
terminative | szüntelenig | szüntelenekig |
essive-formal | szüntelenként | szüntelenekként |
essive-modal | szüntelenül | — |
inessive | szüntelenben | szüntelenekben |
superessive | szüntelenen | szünteleneken |
adessive | szüntelennél | szünteleneknél |
illative | szüntelenbe | szüntelenekbe |
sublative | szüntelenre | szüntelenekre |
allative | szüntelenhez | szüntelenekhez |
elative | szüntelenből | szüntelenekből |
delative | szüntelenről | szüntelenekről |
ablative | szüntelentől | szüntelenektől |
non-attributive possessive - singular |
szüntelené | szünteleneké |
non-attributive possessive - plural |
szüntelenéi | szüntelenekéi |
Derived terms[edit]
References[edit]
- ^ szüntelen in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading[edit]
- szüntelen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN