szakterület

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

szak +‎ terület

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsɒktɛrylɛt]
  • Hyphenation: szak‧te‧rü‧let

Noun

[edit]

szakterület (plural szakterületek)

  1. field of study, speciality

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szakterület szakterületek
accusative szakterületet szakterületeket
dative szakterületnek szakterületeknek
instrumental szakterülettel szakterületekkel
causal-final szakterületért szakterületekért
translative szakterületté szakterületekké
terminative szakterületig szakterületekig
essive-formal szakterületként szakterületekként
essive-modal
inessive szakterületben szakterületekben
superessive szakterületen szakterületeken
adessive szakterületnél szakterületeknél
illative szakterületbe szakterületekbe
sublative szakterületre szakterületekre
allative szakterülethez szakterületekhez
elative szakterületből szakterületekből
delative szakterületről szakterületekről
ablative szakterülettől szakterületektől
non-attributive
possessive - singular
szakterületé szakterületeké
non-attributive
possessive - plural
szakterületéi szakterületekéi
Possessive forms of szakterület
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szakterületem szakterületeim
2nd person sing. szakterületed szakterületeid
3rd person sing. szakterülete szakterületei
1st person plural szakterületünk szakterületeink
2nd person plural szakterületetek szakterületeitek
3rd person plural szakterületük szakterületeik

Further reading

[edit]