szituáció

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Borrowed from Late Latin situatio.[1] With -áció ending.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsituaːt͡sijoː]
  • Hyphenation: szi‧tu‧á‧ció
  • Rhymes: -joː

Noun

[edit]

szituáció (plural szituációk)

  1. situation
    Synonyms: állapot, helyzet, körülmény

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative szituáció szituációk
accusative szituációt szituációkat
dative szituációnak szituációknak
instrumental szituációval szituációkkal
causal-final szituációért szituációkért
translative szituációvá szituációkká
terminative szituációig szituációkig
essive-formal szituációként szituációkként
essive-modal
inessive szituációban szituációkban
superessive szituáción szituációkon
adessive szituációnál szituációknál
illative szituációba szituációkba
sublative szituációra szituációkra
allative szituációhoz szituációkhoz
elative szituációból szituációkból
delative szituációról szituációkról
ablative szituációtól szituációktól
non-attributive
possessive - singular
szituációé szituációké
non-attributive
possessive - plural
szituációéi szituációkéi
Possessive forms of szituáció
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szituációm szituációim
2nd person sing. szituációd szituációid
3rd person sing. szituációja szituációi
1st person plural szituációnk szituációink
2nd person plural szituációtok szituációitok
3rd person plural szituációjuk szituációik

Derived terms

[edit]

References

[edit]
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

[edit]