szokatlan

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

szokik +‎ -atlan

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsokɒtlɒn]
  • Hyphenation: szo‧kat‧lan
  • Rhymes: -ɒn

Adjective

[edit]

szokatlan (comparative szokatlanabb, superlative legszokatlanabb)

  1. unusual

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative szokatlan szokatlanok
accusative szokatlant szokatlanokat
dative szokatlannak szokatlanoknak
instrumental szokatlannal szokatlanokkal
causal-final szokatlanért szokatlanokért
translative szokatlanná szokatlanokká
terminative szokatlanig szokatlanokig
essive-formal szokatlanként szokatlanokként
essive-modal szokatlanul
inessive szokatlanban szokatlanokban
superessive szokatlanon szokatlanokon
adessive szokatlannál szokatlanoknál
illative szokatlanba szokatlanokba
sublative szokatlanra szokatlanokra
allative szokatlanhoz szokatlanokhoz
elative szokatlanból szokatlanokból
delative szokatlanról szokatlanokról
ablative szokatlantól szokatlanoktól
non-attributive
possessive - singular
szokatlané szokatlanoké
non-attributive
possessive - plural
szokatlanéi szokatlanokéi

Further reading

[edit]