törékeny

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

tör (to break) +‎ -ékeny (adjective-forming suffix denoting ability or tendency)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈtøreːkɛɲ]
  • Hyphenation: tö‧ré‧keny
  • Rhymes: -ɛɲ

Adjective

[edit]

törékeny (comparative törékenyebb, superlative legtörékenyebb)

  1. fragile, frail, delicate, brittle, breakable

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative törékeny törékenyek
accusative törékenyt törékenyeket
dative törékenynek törékenyeknek
instrumental törékennyel törékenyekkel
causal-final törékenyért törékenyekért
translative törékennyé törékenyekké
terminative törékenyig törékenyekig
essive-formal törékenyként törékenyekként
essive-modal
inessive törékenyben törékenyekben
superessive törékenyen törékenyeken
adessive törékenynél törékenyeknél
illative törékenybe törékenyekbe
sublative törékenyre törékenyekre
allative törékenyhez törékenyekhez
elative törékenyből törékenyekből
delative törékenyről törékenyekről
ablative törékenytől törékenyektől
non-attributive
possessive - singular
törékenyé törékenyeké
non-attributive
possessive - plural
törékenyéi törékenyekéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]