tipográfus

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From tipográfia, formed in analogy with other similar pairs, such as geográfia ~ geográfus.[1] With Latinate -us ending.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈtipoɡraːfuʃ]
  • Hyphenation: ti‧po‧grá‧fus, ti‧pog‧rá‧fus
  • Rhymes: -uʃ

Noun

[edit]

tipográfus (plural tipográfusok)

  1. typographer (person who sets and arranges type as a profession)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative tipográfus tipográfusok
accusative tipográfust tipográfusokat
dative tipográfusnak tipográfusoknak
instrumental tipográfussal tipográfusokkal
causal-final tipográfusért tipográfusokért
translative tipográfussá tipográfusokká
terminative tipográfusig tipográfusokig
essive-formal tipográfusként tipográfusokként
essive-modal
inessive tipográfusban tipográfusokban
superessive tipográfuson tipográfusokon
adessive tipográfusnál tipográfusoknál
illative tipográfusba tipográfusokba
sublative tipográfusra tipográfusokra
allative tipográfushoz tipográfusokhoz
elative tipográfusból tipográfusokból
delative tipográfusról tipográfusokról
ablative tipográfustól tipográfusoktól
non-attributive
possessive - singular
tipográfusé tipográfusoké
non-attributive
possessive - plural
tipográfuséi tipográfusokéi
Possessive forms of tipográfus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tipográfusom tipográfusaim
2nd person sing. tipográfusod tipográfusaid
3rd person sing. tipográfusa tipográfusai
1st person plural tipográfusunk tipográfusaink
2nd person plural tipográfusotok tipográfusaitok
3rd person plural tipográfusuk tipográfusaik

References

[edit]
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

[edit]