Εὐκλείδης
Definition from Wiktionary, the free dictionary
Contents |
Ancient Greek [edit]
Pronunciation [edit]
- (5th BC Attic): IPA: /e͜ʊkle͜édɛ͜ɛs/
- (1st BC Egyptian): IPA: /ɛʍklíːdeːs/
- (4th AD Koine): IPA: /eɸklíðis/
- (10th AD Byzantine): IPA: /efklíðis/
- (15th AD Constantinopolitan): IPA: /efklíðis/
Proper noun [edit]
Εὐκλείδης (genitive Εὐκλείδου) m, first declension; (Eukleidēs)
Inflection [edit]
First declension of Εὐκλείδης, Εὐκλείδου
Descendants [edit]
- English: Euclid; Eucleides
- Greek: Ευκλείδης (Efkleidis)
- Hindi: उकलैदिस (uklaidis)
- Latin: Euclides; Eucleides
- Russian: Евклид (Jevklíd), Эвклид (Evklíd)