észszerűség

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

észszerű +‎ -ség

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈeːsːɛryːʃeːɡ]
  • Hyphenation: ész‧sze‧rű‧ség

Noun

[edit]

észszerűség (plural észszerűségek)

  1. rationality, reasonableness

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative észszerűség észszerűségek
accusative észszerűséget észszerűségeket
dative észszerűségnek észszerűségeknek
instrumental észszerűséggel észszerűségekkel
causal-final észszerűségért észszerűségekért
translative észszerűséggé észszerűségekké
terminative észszerűségig észszerűségekig
essive-formal észszerűségként észszerűségekként
essive-modal
inessive észszerűségben észszerűségekben
superessive észszerűségen észszerűségeken
adessive észszerűségnél észszerűségeknél
illative észszerűségbe észszerűségekbe
sublative észszerűségre észszerűségekre
allative észszerűséghez észszerűségekhez
elative észszerűségből észszerűségekből
delative észszerűségről észszerűségekről
ablative észszerűségtől észszerűségektől
non-attributive
possessive - singular
észszerűségé észszerűségeké
non-attributive
possessive - plural
észszerűségéi észszerűségekéi
Possessive forms of észszerűség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. észszerűségem észszerűségeim
2nd person sing. észszerűséged észszerűségeid
3rd person sing. észszerűsége észszerűségei
1st person plural észszerűségünk észszerűségeink
2nd person plural észszerűségetek észszerűségeitek
3rd person plural észszerűségük észszerűségeik