búcsúzás

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

búcsúzik (to farewell) +‎ -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈbuːt͡ʃuːzaːʃ]
  • Hyphenation: bú‧csú‧zás

Noun

[edit]

búcsúzás

  1. farewell (a departure; the act of leaving and saying goodbye)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative búcsúzás búcsúzások
accusative búcsúzást búcsúzásokat
dative búcsúzásnak búcsúzásoknak
instrumental búcsúzással búcsúzásokkal
causal-final búcsúzásért búcsúzásokért
translative búcsúzássá búcsúzásokká
terminative búcsúzásig búcsúzásokig
essive-formal búcsúzásként búcsúzásokként
essive-modal búcsúzásul
inessive búcsúzásban búcsúzásokban
superessive búcsúzáson búcsúzásokon
adessive búcsúzásnál búcsúzásoknál
illative búcsúzásba búcsúzásokba
sublative búcsúzásra búcsúzásokra
allative búcsúzáshoz búcsúzásokhoz
elative búcsúzásból búcsúzásokból
delative búcsúzásról búcsúzásokról
ablative búcsúzástól búcsúzásoktól
non-attributive
possessive - singular
búcsúzásé búcsúzásoké
non-attributive
possessive - plural
búcsúzáséi búcsúzásokéi
Possessive forms of búcsúzás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. búcsúzásom búcsúzásaim
2nd person sing. búcsúzásod búcsúzásaid
3rd person sing. búcsúzása búcsúzásai
1st person plural búcsúzásunk búcsúzásaink
2nd person plural búcsúzásotok búcsúzásaitok
3rd person plural búcsúzásuk búcsúzásaik

Further reading

[edit]