boldogsága

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

boldogság +‎ -a (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈboldokʃaːɡɒ]
  • Hyphenation: bol‧dog‧sá‧ga

Noun

[edit]

boldogsága

  1. third-person singular single-possession possessive of boldogság

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative boldogsága
accusative boldogságát
dative boldogságának
instrumental boldogságával
causal-final boldogságáért
translative boldogságává
terminative boldogságáig
essive-formal boldogságaként
essive-modal boldogságául
inessive boldogságában
superessive boldogságán
adessive boldogságánál
illative boldogságába
sublative boldogságára
allative boldogságához
elative boldogságából
delative boldogságáról
ablative boldogságától
non-attributive
possessive - singular
boldogságáé
non-attributive
possessive - plural
boldogságáéi