célszerűtlenség

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

célszerűtlen +‎ -ség

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈt͡seːlsɛryːtlɛnʃeːɡ]
  • Hyphenation: cél‧sze‧rűt‧len‧ség

Noun

[edit]

célszerűtlenség

  1. inappropriateness, impracticality, unsuitability

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative célszerűtlenség célszerűtlenségek
accusative célszerűtlenséget célszerűtlenségeket
dative célszerűtlenségnek célszerűtlenségeknek
instrumental célszerűtlenséggel célszerűtlenségekkel
causal-final célszerűtlenségért célszerűtlenségekért
translative célszerűtlenséggé célszerűtlenségekké
terminative célszerűtlenségig célszerűtlenségekig
essive-formal célszerűtlenségként célszerűtlenségekként
essive-modal
inessive célszerűtlenségben célszerűtlenségekben
superessive célszerűtlenségen célszerűtlenségeken
adessive célszerűtlenségnél célszerűtlenségeknél
illative célszerűtlenségbe célszerűtlenségekbe
sublative célszerűtlenségre célszerűtlenségekre
allative célszerűtlenséghez célszerűtlenségekhez
elative célszerűtlenségből célszerűtlenségekből
delative célszerűtlenségről célszerűtlenségekről
ablative célszerűtlenségtől célszerűtlenségektől
non-attributive
possessive - singular
célszerűtlenségé célszerűtlenségeké
non-attributive
possessive - plural
célszerűtlenségéi célszerűtlenségekéi
Possessive forms of célszerűtlenség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. célszerűtlenségem célszerűtlenségeim
2nd person sing. célszerűtlenséged célszerűtlenségeid
3rd person sing. célszerűtlensége célszerűtlenségei
1st person plural célszerűtlenségünk célszerűtlenségeink
2nd person plural célszerűtlenségetek célszerűtlenségeitek
3rd person plural célszerűtlenségük célszerűtlenségeik