elégedetlen

Hungarian

Etymology

elégedik +‎ -etlen

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛleːɡɛdɛtlɛn]
• Hyphenation: elé‧ge‧det‧len

Adjective

elégedetlen (comparative elégedetlenebb, superlative legelégedetlenebb)

1. unsatisfied, discontented, disgruntled, dissatisfied, displeased (with/at something -val/-vel)

   Antonym: elégedett

   egy elégedetlen vásárló ― a dissatisfied customer

   elégedetlen az életével ― to be unhappy with one's life

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	elégedetlen	elégedetlenek
accusative	elégedetlent	elégedetleneket
dative	elégedetlennek	elégedetleneknek
instrumental	elégedetlennel	elégedetlenekkel
causal-final	elégedetlenért	elégedetlenekért
translative	elégedetlenné	elégedetlenekké
terminative	elégedetlenig	elégedetlenekig
essive-formal	elégedetlenként	elégedetlenekként
essive-modal	elégedetlenül	—
inessive	elégedetlenben	elégedetlenekben
superessive	elégedetlenen	elégedetleneken
adessive	elégedetlennél	elégedetleneknél
illative	elégedetlenbe	elégedetlenekbe
sublative	elégedetlenre	elégedetlenekre
allative	elégedetlenhez	elégedetlenekhez
elative	elégedetlenből	elégedetlenekből
delative	elégedetlenről	elégedetlenekről
ablative	elégedetlentől	elégedetlenektől
non-attributive possessive - singular	elégedetlené	elégedetleneké
non-attributive possessive - plural	elégedetlenéi	elégedetlenekéi

Derived terms

• elégedetlenkedik
• elégedetlenség
• elégedetlenül

 

Further reading

• elégedetlen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• elégedetlen in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)