jelenség

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

jelen +‎ -ség

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈjɛlɛnʃeːɡ]
  • Hyphenation: je‧len‧ség

Noun

[edit]

jelenség (plural jelenségek)

  1. phenomenon (the existential reality of "something"; not "nothing")

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative jelenség jelenségek
accusative jelenséget jelenségeket
dative jelenségnek jelenségeknek
instrumental jelenséggel jelenségekkel
causal-final jelenségért jelenségekért
translative jelenséggé jelenségekké
terminative jelenségig jelenségekig
essive-formal jelenségként jelenségekként
essive-modal
inessive jelenségben jelenségekben
superessive jelenségen jelenségeken
adessive jelenségnél jelenségeknél
illative jelenségbe jelenségekbe
sublative jelenségre jelenségekre
allative jelenséghez jelenségekhez
elative jelenségből jelenségekből
delative jelenségről jelenségekről
ablative jelenségtől jelenségektől
non-attributive
possessive - singular
jelenségé jelenségeké
non-attributive
possessive - plural
jelenségéi jelenségekéi
Possessive forms of jelenség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. jelenségem jelenségeim
2nd person sing. jelenséged jelenségeid
3rd person sing. jelensége jelenségei
1st person plural jelenségünk jelenségeink
2nd person plural jelenségetek jelenségeitek
3rd person plural jelenségük jelenségeik

Derived terms

[edit]
Expressions

Further reading

[edit]