kényelme

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

kényelem +‎ -e (his/her/its, possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkeːɲɛlmɛ]
  • Hyphenation: ké‧nyel‧me

Noun

[edit]

kényelme

  1. third-person singular single-possession possessive of kényelem

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kényelme
accusative kényelmét
dative kényelmének
instrumental kényelmével
causal-final kényelméért
translative kényelmévé
terminative kényelméig
essive-formal kényelmeként
essive-modal kényelméül
inessive kényelmében
superessive kényelmén
adessive kényelménél
illative kényelmébe
sublative kényelmére
allative kényelméhez
elative kényelméből
delative kényelméről
ablative kényelmétől
non-attributive
possessive - singular
kényelméé
non-attributive
possessive - plural
kényelmééi