kétségbevonhatatlan

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

kétségbe von (to doubt, question) +‎ -hatatlan (un- ... -able, ir- ... -able, privative suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkeːt͡ʃːeːɡbɛvonɦɒtɒtlɒn]
  • Hyphenation: két‧ség‧be‧von‧ha‧tat‧lan
  • Rhymes: -ɒn

Adjective

[edit]

kétségbevonhatatlan (comparative kétségbevonhatatlanabb, superlative legkétségbevonhatatlanabb)

  1. unquestionable, indisputable
    Synonym: vitathatatlan

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative kétségbevonhatatlan kétségbevonhatatlanok
accusative kétségbevonhatatlant kétségbevonhatatlanokat
dative kétségbevonhatatlannak kétségbevonhatatlanoknak
instrumental kétségbevonhatatlannal kétségbevonhatatlanokkal
causal-final kétségbevonhatatlanért kétségbevonhatatlanokért
translative kétségbevonhatatlanná kétségbevonhatatlanokká
terminative kétségbevonhatatlanig kétségbevonhatatlanokig
essive-formal kétségbevonhatatlanként kétségbevonhatatlanokként
essive-modal kétségbevonhatatlanul
inessive kétségbevonhatatlanban kétségbevonhatatlanokban
superessive kétségbevonhatatlanon kétségbevonhatatlanokon
adessive kétségbevonhatatlannál kétségbevonhatatlanoknál
illative kétségbevonhatatlanba kétségbevonhatatlanokba
sublative kétségbevonhatatlanra kétségbevonhatatlanokra
allative kétségbevonhatatlanhoz kétségbevonhatatlanokhoz
elative kétségbevonhatatlanból kétségbevonhatatlanokból
delative kétségbevonhatatlanról kétségbevonhatatlanokról
ablative kétségbevonhatatlantól kétségbevonhatatlanoktól
non-attributive
possessive - singular
kétségbevonhatatlané kétségbevonhatatlanoké
non-attributive
possessive - plural
kétségbevonhatatlanéi kétségbevonhatatlanokéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]