könyvkötő

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

könyv (book) +‎ kötő (binder)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkøɲfkøtøː]
  • Hyphenation: könyv‧kö‧tő
  • Rhymes: -tøː

Noun

[edit]

könyvkötő (plural könyvkötők)

  1. bookbinder

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative könyvkötő könyvkötők
accusative könyvkötőt könyvkötőket
dative könyvkötőnek könyvkötőknek
instrumental könyvkötővel könyvkötőkkel
causal-final könyvkötőért könyvkötőkért
translative könyvkötővé könyvkötőkké
terminative könyvkötőig könyvkötőkig
essive-formal könyvkötőként könyvkötőkként
essive-modal
inessive könyvkötőben könyvkötőkben
superessive könyvkötőn könyvkötőkön
adessive könyvkötőnél könyvkötőknél
illative könyvkötőbe könyvkötőkbe
sublative könyvkötőre könyvkötőkre
allative könyvkötőhöz könyvkötőkhöz
elative könyvkötőből könyvkötőkből
delative könyvkötőről könyvkötőkről
ablative könyvkötőtől könyvkötőktől
non-attributive
possessive - singular
könyvkötőé könyvkötőké
non-attributive
possessive - plural
könyvkötőéi könyvkötőkéi
Possessive forms of könyvkötő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. könyvkötőm könyvkötőim
2nd person sing. könyvkötőd könyvkötőid
3rd person sing. könyvkötője könyvkötői
1st person plural könyvkötőnk könyvkötőink
2nd person plural könyvkötőtök könyvkötőitek
3rd person plural könyvkötőjük könyvkötőik
[edit]

Further reading

[edit]