kiegyensúlyozott

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From kiegyensúlyoz +‎ -ott (past-tense and past-participle suffix), ultimately from egyensúly (balance).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkijɛɟɛnʃuːjozotː]
  • Hyphenation: ki‧egyen‧sú‧lyo‧zott
  • Rhymes: -otː

Verb

[edit]

kiegyensúlyozott

  1. third-person singular indicative past indefinite of kiegyensúlyoz

Participle

[edit]

kiegyensúlyozott

  1. past participle of kiegyensúlyoz

Adjective

[edit]

kiegyensúlyozott (comparative kiegyensúlyozottabb, superlative legkiegyensúlyozottabb)

  1. balanced

Declension

[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative kiegyensúlyozott kiegyensúlyozottak
accusative kiegyensúlyozottat kiegyensúlyozottakat
dative kiegyensúlyozottnak kiegyensúlyozottaknak
instrumental kiegyensúlyozottal kiegyensúlyozottakkal
causal-final kiegyensúlyozottért kiegyensúlyozottakért
translative kiegyensúlyozottá kiegyensúlyozottakká
terminative kiegyensúlyozottig kiegyensúlyozottakig
essive-formal kiegyensúlyozottként kiegyensúlyozottakként
essive-modal
inessive kiegyensúlyozottban kiegyensúlyozottakban
superessive kiegyensúlyozotton kiegyensúlyozottakon
adessive kiegyensúlyozottnál kiegyensúlyozottaknál
illative kiegyensúlyozottba kiegyensúlyozottakba
sublative kiegyensúlyozottra kiegyensúlyozottakra
allative kiegyensúlyozotthoz kiegyensúlyozottakhoz
elative kiegyensúlyozottból kiegyensúlyozottakból
delative kiegyensúlyozottról kiegyensúlyozottakról
ablative kiegyensúlyozottól kiegyensúlyozottaktól
non-attributive
possessive - singular
kiegyensúlyozotté kiegyensúlyozottaké
non-attributive
possessive - plural
kiegyensúlyozottéi kiegyensúlyozottakéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]