kimerítő
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
kimerít + -ő (present-participle suffix)
Pronunciation[edit]
Participle[edit]
kimerítő
Adjective[edit]
kimerítő (comparative kimerítőbb, superlative legkimerítőbb)
Declension[edit]
Inflection of kimerítő | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | kimerítő | kimerítők kimerítőek |
accusative | kimerítőt | kimerítőket kimerítőeket |
dative | kimerítőnek | kimerítőknek kimerítőeknek |
instrumental | kimerítővel | kimerítőkkel kimerítőekkel |
causal-final | kimerítőért | kimerítőkért kimerítőekért |
translative | kimerítővé | kimerítőkké kimerítőekké |
terminative | kimerítőig | kimerítőkig kimerítőekig |
essive-formal | kimerítőként | kimerítőkként kimerítőekként |
essive-modal | — | — |
inessive | kimerítőben | kimerítőkben kimerítőekben |
superessive | kimerítőn | kimerítőkön kimerítőeken |
adessive | kimerítőnél | kimerítőknél kimerítőeknél |
illative | kimerítőbe | kimerítőkbe kimerítőekbe |
sublative | kimerítőre | kimerítőkre kimerítőekre |
allative | kimerítőhöz | kimerítőkhöz kimerítőekhez |
elative | kimerítőből | kimerítőkből kimerítőekből |
delative | kimerítőről | kimerítőkről kimerítőekről |
ablative | kimerítőtől | kimerítőktől kimerítőektől |
non-attributive possessive - singular |
kimerítőé | kimerítőké kimerítőeké |
non-attributive possessive - plural |
kimerítőéi | kimerítőkéi kimerítőekéi |
Further reading[edit]
- kimerítő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN