nyelvtudás

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

nyelv (language) +‎ tudás (knowledge)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɲɛlftudaːʃ]
  • Hyphenation: nyelv‧tu‧dás

Noun

[edit]

nyelvtudás (usually uncountable, plural nyelvtudások)

  1. language proficiency: knowledge, skills, proficiency, command, mastery of a (usually foreign) language
    Synonym: nyelvismeret
    Hyponym: angolnyelv-tudás

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative nyelvtudás nyelvtudások
accusative nyelvtudást nyelvtudásokat
dative nyelvtudásnak nyelvtudásoknak
instrumental nyelvtudással nyelvtudásokkal
causal-final nyelvtudásért nyelvtudásokért
translative nyelvtudássá nyelvtudásokká
terminative nyelvtudásig nyelvtudásokig
essive-formal nyelvtudásként nyelvtudásokként
essive-modal
inessive nyelvtudásban nyelvtudásokban
superessive nyelvtudáson nyelvtudásokon
adessive nyelvtudásnál nyelvtudásoknál
illative nyelvtudásba nyelvtudásokba
sublative nyelvtudásra nyelvtudásokra
allative nyelvtudáshoz nyelvtudásokhoz
elative nyelvtudásból nyelvtudásokból
delative nyelvtudásról nyelvtudásokról
ablative nyelvtudástól nyelvtudásoktól
non-attributive
possessive - singular
nyelvtudásé nyelvtudásoké
non-attributive
possessive - plural
nyelvtudáséi nyelvtudásokéi
Possessive forms of nyelvtudás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nyelvtudásom nyelvtudásaim
2nd person sing. nyelvtudásod nyelvtudásaid
3rd person sing. nyelvtudása nyelvtudásai
1st person plural nyelvtudásunk nyelvtudásaink
2nd person plural nyelvtudásotok nyelvtudásaitok
3rd person plural nyelvtudásuk nyelvtudásaik

Derived terms

[edit]
[edit]

Further reading

[edit]