szánalom

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

szán +‎ -alom

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsaːnɒlom]
  • Hyphenation: szá‧na‧lom

Noun

[edit]

szánalom (usually uncountable, plural szánalmak)

  1. pity

Declension

[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative szánalom szánalmak
accusative szánalmat szánalmakat
dative szánalomnak szánalmaknak
instrumental szánalommal szánalmakkal
causal-final szánalomért szánalmakért
translative szánalommá szánalmakká
terminative szánalomig szánalmakig
essive-formal szánalomként szánalmakként
essive-modal
inessive szánalomban szánalmakban
superessive szánalmon szánalmakon
adessive szánalomnál szánalmaknál
illative szánalomba szánalmakba
sublative szánalomra szánalmakra
allative szánalomhoz szánalmakhoz
elative szánalomból szánalmakból
delative szánalomról szánalmakról
ablative szánalomtól szánalmaktól
non-attributive
possessive - singular
szánalomé szánalmaké
non-attributive
possessive - plural
szánaloméi szánalmakéi
Possessive forms of szánalom
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szánalmam szánalmaim
2nd person sing. szánalmad szánalmaid
3rd person sing. szánalma szánalmai
1st person plural szánalmunk szánalmaink
2nd person plural szánalmatok szánalmaitok
3rd person plural szánalmuk szánalmaik

Derived terms

[edit]
[edit]

Further reading

[edit]