szófordulat

Hungarian

Etymology

szó (“word”) +‎ fordulat (“turn”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsoːfordulɒt]
• Hyphenation: szó‧for‧du‧lat

Noun

szófordulat (plural szófordulatok)

1. figure of speech, turn of phrase

   Synonyms: beszédfordulat, kifejezés

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	szófordulat	szófordulatok
accusative	szófordulatot	szófordulatokat
dative	szófordulatnak	szófordulatoknak
instrumental	szófordulattal	szófordulatokkal
causal-final	szófordulatért	szófordulatokért
translative	szófordulattá	szófordulatokká
terminative	szófordulatig	szófordulatokig
essive-formal	szófordulatként	szófordulatokként
essive-modal	—	—
inessive	szófordulatban	szófordulatokban
superessive	szófordulaton	szófordulatokon
adessive	szófordulatnál	szófordulatoknál
illative	szófordulatba	szófordulatokba
sublative	szófordulatra	szófordulatokra
allative	szófordulathoz	szófordulatokhoz
elative	szófordulatból	szófordulatokból
delative	szófordulatról	szófordulatokról
ablative	szófordulattól	szófordulatoktól
non-attributive possessive - singular	szófordulaté	szófordulatoké
non-attributive possessive - plural	szófordulatéi	szófordulatokéi

Possessive forms of szófordulat
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szófordulatom	szófordulataim
2nd person sing.	szófordulatod	szófordulataid
3rd person sing.	szófordulata	szófordulatai
1st person plural	szófordulatunk	szófordulataink
2nd person plural	szófordulatotok	szófordulataitok
3rd person plural	szófordulatuk	szófordulataik