szóvivő

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From szó (word) +‎ vivő (carrying), from visz (to take, carry) +‎ (present-participle suffix).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsoːvivøː]
  • Hyphenation: szó‧vi‧vő
  • Rhymes: -vøː

Noun

[edit]

szóvivő (plural szóvivők)

  1. spokesman, spokesperson, spokeswoman
    Synonym: szószóló

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative szóvivő szóvivők
accusative szóvivőt szóvivőket
dative szóvivőnek szóvivőknek
instrumental szóvivővel szóvivőkkel
causal-final szóvivőért szóvivőkért
translative szóvivővé szóvivőkké
terminative szóvivőig szóvivőkig
essive-formal szóvivőként szóvivőkként
essive-modal
inessive szóvivőben szóvivőkben
superessive szóvivőn szóvivőkön
adessive szóvivőnél szóvivőknél
illative szóvivőbe szóvivőkbe
sublative szóvivőre szóvivőkre
allative szóvivőhöz szóvivőkhöz
elative szóvivőből szóvivőkből
delative szóvivőről szóvivőkről
ablative szóvivőtől szóvivőktől
non-attributive
possessive - singular
szóvivőé szóvivőké
non-attributive
possessive - plural
szóvivőéi szóvivőkéi
Possessive forms of szóvivő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szóvivőm szóvivőim
2nd person sing. szóvivőd szóvivőid
3rd person sing. szóvivője szóvivői
1st person plural szóvivőnk szóvivőink
2nd person plural szóvivőtök szóvivőitek
3rd person plural szóvivőjük szóvivőik

Further reading

[edit]