szüntelen

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

szűnik +‎ -telen[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsyntɛlɛn]
  • Hyphenation: szün‧te‧len

Adjective

[edit]

szüntelen (comparative szüntelenebb, superlative legszüntelenebb)

  1. unceasing, incessant, ceaseless, unremitting

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szüntelen szüntelenek
accusative szüntelent szünteleneket
dative szüntelennek szünteleneknek
instrumental szüntelennel szüntelenekkel
causal-final szüntelenért szüntelenekért
translative szüntelenné szüntelenekké
terminative szüntelenig szüntelenekig
essive-formal szüntelenként szüntelenekként
essive-modal szüntelenül
inessive szüntelenben szüntelenekben
superessive szüntelenen szünteleneken
adessive szüntelennél szünteleneknél
illative szüntelenbe szüntelenekbe
sublative szüntelenre szüntelenekre
allative szüntelenhez szüntelenekhez
elative szüntelenből szüntelenekből
delative szüntelenről szüntelenekről
ablative szüntelentől szüntelenektől
non-attributive
possessive - singular
szüntelené szünteleneké
non-attributive
possessive - plural
szüntelenéi szüntelenekéi

Derived terms

[edit]

References

[edit]
  1. ^ szüntelen in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]