szelén

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: szélen and szélén

Hungarian

[edit]
 szelén on Hungarian Wikipedia
Chemical element
Se
Previous: arzén (As)
Next: bróm (Br)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsɛleːn]
  • Hyphenation: sze‧lén
  • Rhymes: -eːn

Etymology 1

[edit]

Noun

[edit]

szelén (usually uncountable, plural szelének)

  1. selenium (chemical element)
Declension
[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szelén szelének
accusative szelént szeléneket
dative szelénnek szeléneknek
instrumental szelénnel szelénekkel
causal-final szelénért szelénekért
translative szelénné szelénekké
terminative szelénig szelénekig
essive-formal szelénként szelénekként
essive-modal
inessive szelénben szelénekben
superessive szelénen szeléneken
adessive szelénnél szeléneknél
illative szelénbe szelénekbe
sublative szelénre szelénekre
allative szelénhez szelénekhez
elative szelénből szelénekből
delative szelénről szelénekről
ablative szeléntől szelénektől
non-attributive
possessive - singular
szeléné szeléneké
non-attributive
possessive - plural
szelénéi szelénekéi
Possessive forms of szelén
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szelénem szelénjeim
2nd person sing. szeléned szelénjeid
3rd person sing. szelénje szelénjei
1st person plural szelénünk szelénjeink
2nd person plural szelénetek szelénjeitek
3rd person plural szelénjük szelénjeik

Etymology 2

[edit]

szél (wind) +‎ -e (possessive suffix) +‎ -n (case suffix)

Noun

[edit]

szelén

  1. superessive of szele