egyetlen

Hungarian

egy (“one”) +‎ -etlen^[1]

egyetlen (not comparable)

only, sole, single
Te vagy az egyetlen rokonom. ― You are my only relative.

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	egyetlen	egyetlenek
accusative	egyetlent	egyetleneket
dative	egyetlennek	egyetleneknek
instrumental	egyetlennel	egyetlenekkel
causal-final	egyetlenért	egyetlenekért
translative	egyetlenné	egyetlenekké
terminative	egyetlenig	egyetlenekig
essive-formal	egyetlenként	egyetlenekként
essive-modal	—	—
inessive	egyetlenben	egyetlenekben
superessive	egyetlenen	egyetleneken
adessive	egyetlennél	egyetleneknél
illative	egyetlenbe	egyetlenekbe
sublative	egyetlenre	egyetlenekre
allative	egyetlenhez	egyetlenekhez
elative	egyetlenből	egyetlenekből
delative	egyetlenről	egyetlenekről
ablative	egyetlentől	egyetlenektől
non-attributive possessive - singular	egyetlené	egyetleneké
non-attributive possessive - plural	egyetlenéi	egyetlenekéi

Compound words

^ egyetlen in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)

egyetlen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
egyetlen in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)