eredetű

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

eredet (origin, source, noun) +‎ (adjective-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɛrɛdɛtyː]
  • Hyphenation: ere‧de‧tű
  • Rhymes: -tyː

Adjective

[edit]

eredetű (not comparable)

  1. derived from, of an origin, originating from, sourced from
    állati eredetű élelmiszerfood of animal origin
    növényi eredetű fehérjeprotein derived from plants
    ismeretlen eredetű anyagmaterial of unknown origin

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative eredetű eredetűek
accusative eredetűt eredetűeket
dative eredetűnek eredetűeknek
instrumental eredetűvel eredetűekkel
causal-final eredetűért eredetűekért
translative eredetűvé eredetűekké
terminative eredetűig eredetűekig
essive-formal eredetűként eredetűekként
essive-modal
inessive eredetűben eredetűekben
superessive eredetűn eredetűeken
adessive eredetűnél eredetűeknél
illative eredetűbe eredetűekbe
sublative eredetűre eredetűekre
allative eredetűhöz eredetűekhez
elative eredetűből eredetűekből
delative eredetűről eredetűekről
ablative eredetűtől eredetűektől
non-attributive
possessive - singular
eredetűé eredetűeké
non-attributive
possessive - plural
eredetűéi eredetűekéi