gondterhelt

Hungarian

Etymology

From gond (“problem”) +‎ terhelt (“burdened”), from terhel (“to burden”) +‎ -t (past-participle suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɡontɛrɦɛlt]
• Hyphenation: gond‧ter‧helt
• Rhymes: -ɛlt

Adjective

gondterhelt (comparative gondterheltebb, superlative leggondterheltebb)

1. worried, troubled (of a person who is full of worries)

   Synonyms: gondterhes, gondtelt, komor, levert, lehangolt

2. careworn (worn down by cares: showing the signs of long-term stress, tired and haggard due to prolonged worry)

   Synonyms: aggódó, aggodalmaskodó, borús, felhős

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	gondterhelt	gondterheltek
accusative	gondterheltet	gondterhelteket
dative	gondterheltnek	gondterhelteknek
instrumental	gondterhelttel	gondterheltekkel
causal-final	gondterheltért	gondterheltekért
translative	gondterheltté	gondterheltekké
terminative	gondterheltig	gondterheltekig
essive-formal	gondterheltként	gondterheltekként
essive-modal	—	—
inessive	gondterheltben	gondterheltekben
superessive	gondterhelten	gondterhelteken
adessive	gondterheltnél	gondterhelteknél
illative	gondterheltbe	gondterheltekbe
sublative	gondterheltre	gondterheltekre
allative	gondterhelthez	gondterheltekhez
elative	gondterheltből	gondterheltekből
delative	gondterheltről	gondterheltekről
ablative	gondterhelttől	gondterheltektől
non-attributive possessive - singular	gondterhelté	gondterhelteké
non-attributive possessive - plural	gondterheltéi	gondterheltekéi