gonosztett

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

gonosz (evil, wicked) +‎ tett (deed)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɡonostɛtː]
  • Hyphenation: go‧nosz‧tett
  • Rhymes: -ɛtː

Noun

[edit]

gonosztett (plural gonosztettek)

  1. misdeed, wrongdoing, crime
    Synonyms: gaztett, gazság

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative gonosztett gonosztettek
accusative gonosztettet gonosztetteket
dative gonosztettnek gonosztetteknek
instrumental gonosztettel gonosztettekkel
causal-final gonosztettért gonosztettekért
translative gonosztetté gonosztettekké
terminative gonosztettig gonosztettekig
essive-formal gonosztettként gonosztettekként
essive-modal
inessive gonosztettben gonosztettekben
superessive gonosztetten gonosztetteken
adessive gonosztettnél gonosztetteknél
illative gonosztettbe gonosztettekbe
sublative gonosztettre gonosztettekre
allative gonosztetthez gonosztettekhez
elative gonosztettből gonosztettekből
delative gonosztettről gonosztettekről
ablative gonosztettől gonosztettektől
non-attributive
possessive - singular
gonosztetté gonosztetteké
non-attributive
possessive - plural
gonosztettéi gonosztettekéi
Possessive forms of gonosztett
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. gonosztettem gonosztettjeim
2nd person sing. gonosztetted gonosztettjeid
3rd person sing. gonosztettje gonosztettjei
1st person plural gonosztettünk gonosztettjeink
2nd person plural gonosztettetek gonosztettjeitek
3rd person plural gonosztettjük gonosztettjeik

Further reading

[edit]