intellektus

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From Latin intellēctus.[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈintɛlːɛktuʃ]
  • Hyphenation: in‧tel‧lek‧tus
  • Rhymes: -uʃ

Noun

[edit]

intellektus (countable and uncountable, plural intellektusok)

  1. intellect
    Synonyms: értelem, ész, elme, felfogóképesség

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative intellektus intellektusok
accusative intellektust intellektusokat
dative intellektusnak intellektusoknak
instrumental intellektussal intellektusokkal
causal-final intellektusért intellektusokért
translative intellektussá intellektusokká
terminative intellektusig intellektusokig
essive-formal intellektusként intellektusokként
essive-modal intellektusul
inessive intellektusban intellektusokban
superessive intellektuson intellektusokon
adessive intellektusnál intellektusoknál
illative intellektusba intellektusokba
sublative intellektusra intellektusokra
allative intellektushoz intellektusokhoz
elative intellektusból intellektusokból
delative intellektusról intellektusokról
ablative intellektustól intellektusoktól
non-attributive
possessive - singular
intellektusé intellektusoké
non-attributive
possessive - plural
intellektuséi intellektusokéi
Possessive forms of intellektus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. intellektusom intellektusaim
2nd person sing. intellektusod intellektusaid
3rd person sing. intellektusa intellektusai
1st person plural intellektusunk intellektusaink
2nd person plural intellektusotok intellektusaitok
3rd person plural intellektusuk intellektusaik
[edit]

References

[edit]
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

[edit]