sérülékeny

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

sérül (to become injured) +‎ -ékeny (adjective-forming suffix denoting ability or tendency)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈʃeːryleːkɛɲ]
  • Hyphenation: sé‧rü‧lé‧keny
  • Rhymes: -ɛɲ

Adjective

[edit]

sérülékeny (comparative sérülékenyebb, superlative legsérülékenyebb)

  1. vulnerable, fragile (easily getting hurt, injured)
    Synonyms: sebezhető, törékeny

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative sérülékeny sérülékenyek
accusative sérülékenyet sérülékenyeket
dative sérülékenynek sérülékenyeknek
instrumental sérülékennyel sérülékenyekkel
causal-final sérülékenyért sérülékenyekért
translative sérülékennyé sérülékenyekké
terminative sérülékenyig sérülékenyekig
essive-formal sérülékenyként sérülékenyekként
essive-modal
inessive sérülékenyben sérülékenyekben
superessive sérülékenyen sérülékenyeken
adessive sérülékenynél sérülékenyeknél
illative sérülékenybe sérülékenyekbe
sublative sérülékenyre sérülékenyekre
allative sérülékenyhez sérülékenyekhez
elative sérülékenyből sérülékenyekből
delative sérülékenyről sérülékenyekről
ablative sérülékenytől sérülékenyektől
non-attributive
possessive - singular
sérülékenyé sérülékenyeké
non-attributive
possessive - plural
sérülékenyéi sérülékenyekéi

Derived terms

[edit]