szükségtelen

Hungarian

Etymology

szükség +‎ -telen

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsykʃeːktɛlɛn]
• Hyphenation: szük‧ség‧te‧len

Adjective

szükségtelen (comparative szükségtelenebb, superlative legszükségtelenebb)

1. unnecessary

   Antonym: szükséges

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szükségtelen	szükségtelenek
accusative	szükségtelent	szükségteleneket
dative	szükségtelennek	szükségteleneknek
instrumental	szükségtelennel	szükségtelenekkel
causal-final	szükségtelenért	szükségtelenekért
translative	szükségtelenné	szükségtelenekké
terminative	szükségtelenig	szükségtelenekig
essive-formal	szükségtelenként	szükségtelenekként
essive-modal	szükségtelenül	—
inessive	szükségtelenben	szükségtelenekben
superessive	szükségtelenen	szükségteleneken
adessive	szükségtelennél	szükségteleneknél
illative	szükségtelenbe	szükségtelenekbe
sublative	szükségtelenre	szükségtelenekre
allative	szükségtelenhez	szükségtelenekhez
elative	szükségtelenből	szükségtelenekből
delative	szükségtelenről	szükségtelenekről
ablative	szükségtelentől	szükségtelenektől
non-attributive possessive - singular	szükségtelené	szükségteleneké
non-attributive possessive - plural	szükségtelenéi	szükségtelenekéi

Derived terms

• szükségtelenség
• szükségtelenül

 

Further reading

• szükségtelen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN