toleráns

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: tolerans

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From Latin tolerāns (bearing, enduring, tolerant), present active participle of tolerō.[1] With -áns ending.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈtolɛraːnʃ]
  • Hyphenation: to‧le‧ráns
  • Rhymes: -aːnʃ

Adjective

[edit]

toleráns (comparative toleránsabb, superlative legtoleránsabb)

  1. tolerant (tending to permit, allow, understand, or accept something)
    Synonym: türelmes
    Antonym: intoleráns
  2. tolerant (tending to withstand or survive)
    Synonyms: ellenálló, közömbös
    Antonym: érzékeny

Declension

[edit]
Inflection of toleráns
singular plural
nominative toleráns toleránsak
accusative toleránsat
toleránst
toleránsakat
dative toleránsnak toleránsaknak
instrumental toleránssal toleránsakkal
causal-final toleránsért toleránsakért
translative toleránssá toleránsakká
terminative toleránsig toleránsakig
essive-formal toleránsként toleránsakként
essive-modal
inessive toleránsban toleránsakban
superessive toleránson toleránsakon
adessive toleránsnál toleránsaknál
illative toleránsba toleránsakba
sublative toleránsra toleránsakra
allative toleránshoz toleránsakhoz
elative toleránsból toleránsakból
delative toleránsról toleránsakról
ablative toleránstól toleránsaktól
non-attributive
possessive - singular
toleránsé toleránsaké
non-attributive
possessive - plural
toleránséi toleránsakéi
[edit]

References

[edit]
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

[edit]