életeim

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

élet +‎ -eim (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈeːlɛtɛjim]
  • Hyphenation: éle‧te‧im

Noun

[edit]

életeim

  1. first-person singular multiple-possession possessive of élet

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative életeim
accusative életeimet
dative életeimnek
instrumental életeimmel
causal-final életeimért
translative életeimmé
terminative életeimig
essive-formal életeimként
essive-modal életeimül
inessive életeimben
superessive életeimen
adessive életeimnél
illative életeimbe
sublative életeimre
allative életeimhez
elative életeimből
delative életeimről
ablative életeimtől
non-attributive
possessive - singular
életeimé
non-attributive
possessive - plural
életeiméi