észszerűtlen

Hungarian

Alternative forms

• ésszerűtlen (superseded since 2015)

Etymology

észszerű +‎ -tlen

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈeːsːɛryːtlɛn]
• Hyphenation: ész‧sze‧rűt‧len

Adjective

észszerűtlen (comparative észszerűtlenebb, superlative legészszerűtlenebb)

1. unreasonable, illogical, irrational

   Synonym: logikátlan

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	észszerűtlen	észszerűtlenek
accusative	észszerűtlent	észszerűtleneket
dative	észszerűtlennek	észszerűtleneknek
instrumental	észszerűtlennel	észszerűtlenekkel
causal-final	észszerűtlenért	észszerűtlenekért
translative	észszerűtlenné	észszerűtlenekké
terminative	észszerűtlenig	észszerűtlenekig
essive-formal	észszerűtlenként	észszerűtlenekként
essive-modal	észszerűtlenül	—
inessive	észszerűtlenben	észszerűtlenekben
superessive	észszerűtlenen	észszerűtleneken
adessive	észszerűtlennél	észszerűtleneknél
illative	észszerűtlenbe	észszerűtlenekbe
sublative	észszerűtlenre	észszerűtlenekre
allative	észszerűtlenhez	észszerűtlenekhez
elative	észszerűtlenből	észszerűtlenekből
delative	észszerűtlenről	észszerűtlenekről
ablative	észszerűtlentől	észszerűtlenektől
non-attributive possessive - singular	észszerűtlené	észszerűtleneké
non-attributive possessive - plural	észszerűtlenéi	észszerűtlenekéi

Derived terms

• észszerűtlenség
• észszerűtlenül

 

Further reading

• ésszerűtlen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• észszerűtlen in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)