ólomecet

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

ólom +‎ ecet

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈoːlomɛt͡sɛt]
  • Hyphenation: ólom‧ecet

Noun

[edit]

ólomecet (plural ólomecetek)

  1. lead acetate

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ólomecet ólomecetek
accusative ólomecetet ólomeceteket
dative ólomecetnek ólomeceteknek
instrumental ólomecettel ólomecetekkel
causal-final ólomecetért ólomecetekért
translative ólomecetté ólomecetekké
terminative ólomecetig ólomecetekig
essive-formal ólomecetként ólomecetekként
essive-modal
inessive ólomecetben ólomecetekben
superessive ólomeceten ólomeceteken
adessive ólomecetnél ólomeceteknél
illative ólomecetbe ólomecetekbe
sublative ólomecetre ólomecetekre
allative ólomecethez ólomecetekhez
elative ólomecetből ólomecetekből
delative ólomecetről ólomecetekről
ablative ólomecettől ólomecetektől
non-attributive
possessive - singular
ólomeceté ólomeceteké
non-attributive
possessive - plural
ólomecetéi ólomecetekéi
Possessive forms of ólomecet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ólomecetem ólomeceteim
2nd person sing. ólomeceted ólomeceteid
3rd person sing. ólomecete ólomecetei
1st person plural ólomecetünk ólomeceteink
2nd person plural ólomecetetek ólomeceteitek
3rd person plural ólomecetük ólomeceteik

Further reading

[edit]