erkölcstelen

Hungarian

Etymology

erkölcs (“morality”) +‎ -telen (“-less, without”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛrkølt͡ʃtɛlɛn]
• Hyphenation: er‧kölcs‧te‧len

Adjective

erkölcstelen (comparative erkölcstelenebb, superlative legerkölcstelenebb)

1. immoral, corrupt, amoral, profligate

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	erkölcstelen	erkölcstelenek
accusative	erkölcstelent	erkölcsteleneket
dative	erkölcstelennek	erkölcsteleneknek
instrumental	erkölcstelennel	erkölcstelenekkel
causal-final	erkölcstelenért	erkölcstelenekért
translative	erkölcstelenné	erkölcstelenekké
terminative	erkölcstelenig	erkölcstelenekig
essive-formal	erkölcstelenként	erkölcstelenekként
essive-modal	erkölcstelenül	—
inessive	erkölcstelenben	erkölcstelenekben
superessive	erkölcstelenen	erkölcsteleneken
adessive	erkölcstelennél	erkölcsteleneknél
illative	erkölcstelenbe	erkölcstelenekbe
sublative	erkölcstelenre	erkölcstelenekre
allative	erkölcstelenhez	erkölcstelenekhez
elative	erkölcstelenből	erkölcstelenekből
delative	erkölcstelenről	erkölcstelenekről
ablative	erkölcstelentől	erkölcstelenektől
non-attributive possessive - singular	erkölcstelené	erkölcsteleneké
non-attributive possessive - plural	erkölcstelenéi	erkölcstelenekéi

Derived terms

• erkölcstelenség
• erkölcstelenül

 

Further reading

• erkölcstelen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• erkölcstelen in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)