iránya

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

irány +‎ -a (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈiraːɲɒ]
  • Hyphenation: irá‧nya

Noun

[edit]

iránya

  1. third-person singular single-possession possessive of irány
    Jó a változtatások iránya.The direction of changes is correct.

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative iránya
accusative irányát
dative irányának
instrumental irányával
causal-final irányáért
translative irányává
terminative irányáig
essive-formal irányaként
essive-modal irányául
inessive irányában
superessive irányán
adessive irányánál
illative irányába
sublative irányára
allative irányához
elative irányából
delative irányáról
ablative irányától
non-attributive
possessive - singular
irányáé
non-attributive
possessive - plural
irányáéi