lelemény

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

lel (to find) +‎ -emény (noun-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈlɛlɛmeːɲ]
  • Hyphenation: le‧le‧mény

Noun

[edit]

lelemény (plural lelemények)

  1. ingenuity (the ability to solve difficult problems, often in original, clever, and inventive ways)
  2. invention (a new idea as the product of exceptional imagination to quickly and cleverly resolve a problem)
  3. (literature) creativity (the ability to use imagination in creative writing)
  4. (archaic) finding (an object that is found or discovered)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative lelemény lelemények
accusative leleményt leleményeket
dative leleménynek leleményeknek
instrumental leleménnyel leleményekkel
causal-final leleményért leleményekért
translative leleménnyé leleményekké
terminative leleményig leleményekig
essive-formal leleményként leleményekként
essive-modal
inessive leleményben leleményekben
superessive leleményen leleményeken
adessive leleménynél leleményeknél
illative leleménybe leleményekbe
sublative leleményre leleményekre
allative leleményhez leleményekhez
elative leleményből leleményekből
delative leleményről leleményekről
ablative leleménytől leleményektől
non-attributive
possessive - singular
leleményé leleményeké
non-attributive
possessive - plural
leleményéi leleményekéi
Possessive forms of lelemény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. leleményem leleményeim
2nd person sing. leleményed leleményeid
3rd person sing. leleménye leleményei
1st person plural leleményünk leleményeink
2nd person plural leleményetek leleményeitek
3rd person plural leleményük leleményeik

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]