menetjegy

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

menet (trip, course, round) +‎ jegy (ticket)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈmɛnɛtjɛɟ]
  • Hyphenation: me‧net‧jegy

Noun

[edit]

menetjegy (plural menetjegyek)

  1. (formal) ticket
    Synonym: jegy

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative menetjegy menetjegyek
accusative menetjegyet menetjegyeket
dative menetjegynek menetjegyeknek
instrumental menetjeggyel menetjegyekkel
causal-final menetjegyért menetjegyekért
translative menetjeggyé menetjegyekké
terminative menetjegyig menetjegyekig
essive-formal menetjegyként menetjegyekként
essive-modal
inessive menetjegyben menetjegyekben
superessive menetjegyen menetjegyeken
adessive menetjegynél menetjegyeknél
illative menetjegybe menetjegyekbe
sublative menetjegyre menetjegyekre
allative menetjegyhez menetjegyekhez
elative menetjegyből menetjegyekből
delative menetjegyről menetjegyekről
ablative menetjegytől menetjegyektől
non-attributive
possessive - singular
menetjegyé menetjegyeké
non-attributive
possessive - plural
menetjegyéi menetjegyekéi
Possessive forms of menetjegy
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. menetjegyem menetjegyeim
2nd person sing. menetjegyed menetjegyeid
3rd person sing. menetjegye menetjegyei
1st person plural menetjegyünk menetjegyeink
2nd person plural menetjegyetek menetjegyeitek
3rd person plural menetjegyük menetjegyeik

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]