oszthatatlan

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

oszt +‎ -hatatlan

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈosthɒtɒtlɒn]
  • Hyphenation: oszt‧ha‧tat‧lan

Adjective

[edit]

oszthatatlan (comparative oszthatatlanabb, superlative legoszthatatlanabb)

  1. indivisible

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative oszthatatlan oszthatatlanok
accusative oszthatatlant oszthatatlanokat
dative oszthatatlannak oszthatatlanoknak
instrumental oszthatatlannal oszthatatlanokkal
causal-final oszthatatlanért oszthatatlanokért
translative oszthatatlanná oszthatatlanokká
terminative oszthatatlanig oszthatatlanokig
essive-formal oszthatatlanként oszthatatlanokként
essive-modal oszthatatlanul
inessive oszthatatlanban oszthatatlanokban
superessive oszthatatlanon oszthatatlanokon
adessive oszthatatlannál oszthatatlanoknál
illative oszthatatlanba oszthatatlanokba
sublative oszthatatlanra oszthatatlanokra
allative oszthatatlanhoz oszthatatlanokhoz
elative oszthatatlanból oszthatatlanokból
delative oszthatatlanról oszthatatlanokról
ablative oszthatatlantól oszthatatlanoktól
non-attributive
possessive - singular
oszthatatlané oszthatatlanoké
non-attributive
possessive - plural
oszthatatlanéi oszthatatlanokéi

Further reading

[edit]