pragmatikus

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Borrowed from Latin pragmaticus, from Ancient Greek πραγματικός (pragmatikós, active, versed in affairs), from πρᾶγμα (prâgma, a thing done, a fact), in plural πράγματα (prágmata, affairs, state affairs, public business, etc.), from πράσσειν (prássein, to do).[1] With -ikus ending.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈprɒɡmɒtikuʃ]
  • Hyphenation: prag‧ma‧ti‧kus
  • Rhymes: -uʃ

Adjective

[edit]

pragmatikus (comparative pragmatikusabb, superlative legpragmatikusabb)

  1. pragmatic

Declension

[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative pragmatikus pragmatikusak
accusative pragmatikusat pragmatikusakat
dative pragmatikusnak pragmatikusaknak
instrumental pragmatikussal pragmatikusakkal
causal-final pragmatikusért pragmatikusakért
translative pragmatikussá pragmatikusakká
terminative pragmatikusig pragmatikusakig
essive-formal pragmatikusként pragmatikusakként
essive-modal
inessive pragmatikusban pragmatikusakban
superessive pragmatikuson pragmatikusakon
adessive pragmatikusnál pragmatikusaknál
illative pragmatikusba pragmatikusakba
sublative pragmatikusra pragmatikusakra
allative pragmatikushoz pragmatikusakhoz
elative pragmatikusból pragmatikusakból
delative pragmatikusról pragmatikusakról
ablative pragmatikustól pragmatikusaktól
non-attributive
possessive - singular
pragmatikusé pragmatikusaké
non-attributive
possessive - plural
pragmatikuséi pragmatikusakéi

See also

[edit]

References

[edit]
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

[edit]