szigetelés

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

szigetel (to insulate) +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsiɡɛtɛleːʃ]
  • Hyphenation: szi‧ge‧te‧lés
  • Rhymes: -eːʃ

Noun

[edit]

szigetelés (plural szigetelések)

  1. verbal noun of szigetel: insulating
  2. insulation (the result of the action)
  3. insulation (any of a variety of materials designed to separate a body or material from others)
    A rövidzárlatot a vezeték rossz szigetelése okozta.The short circuit was caused by bad insulation of the wire.

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szigetelés szigetelések
accusative szigetelést szigeteléseket
dative szigetelésnek szigeteléseknek
instrumental szigeteléssel szigetelésekkel
causal-final szigetelésért szigetelésekért
translative szigeteléssé szigetelésekké
terminative szigetelésig szigetelésekig
essive-formal szigetelésként szigetelésekként
essive-modal szigetelésül
inessive szigetelésben szigetelésekben
superessive szigetelésen szigeteléseken
adessive szigetelésnél szigeteléseknél
illative szigetelésbe szigetelésekbe
sublative szigetelésre szigetelésekre
allative szigeteléshez szigetelésekhez
elative szigetelésből szigetelésekből
delative szigetelésről szigetelésekről
ablative szigeteléstől szigetelésektől
non-attributive
possessive - singular
szigetelésé szigeteléseké
non-attributive
possessive - plural
szigeteléséi szigetelésekéi
Possessive forms of szigetelés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szigetelésem szigeteléseim
2nd person sing. szigetelésed szigeteléseid
3rd person sing. szigetelése szigetelései
1st person plural szigetelésünk szigeteléseink
2nd person plural szigetelésetek szigeteléseitek
3rd person plural szigetelésük szigeteléseik

Derived terms

[edit]
Compound words

Further reading

[edit]