tényállás

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

tény (fact) +‎ állás (state, situation)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈteːɲaːlːaːʃ]
  • Hyphenation: tény‧ál‧lás
  • Rhymes: -aːʃ

Noun

[edit]

tényállás (plural tényállások)

  1. (law) facts (the set of elements (facts, intention, circumstances, etc.) necessary for the legal assessment of a case or action)
  2. state of affairs (a specific situation; a set of circumstances with all the details)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative tényállás tényállások
accusative tényállást tényállásokat
dative tényállásnak tényállásoknak
instrumental tényállással tényállásokkal
causal-final tényállásért tényállásokért
translative tényállássá tényállásokká
terminative tényállásig tényállásokig
essive-formal tényállásként tényállásokként
essive-modal
inessive tényállásban tényállásokban
superessive tényálláson tényállásokon
adessive tényállásnál tényállásoknál
illative tényállásba tényállásokba
sublative tényállásra tényállásokra
allative tényálláshoz tényállásokhoz
elative tényállásból tényállásokból
delative tényállásról tényállásokról
ablative tényállástól tényállásoktól
non-attributive
possessive - singular
tényállásé tényállásoké
non-attributive
possessive - plural
tényálláséi tényállásokéi
Possessive forms of tényállás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tényállásom tényállásaim
2nd person sing. tényállásod tényállásaid
3rd person sing. tényállása tényállásai
1st person plural tényállásunk tényállásaink
2nd person plural tényállásotok tényállásaitok
3rd person plural tényállásuk tényállásaik

Further reading

[edit]